Gengszterek fogadója

Négy koppenhágai bűnöző menekül egy táska pénzzel délnek. Miután autójuk lerobban, egy régóta elhagyatott vendéglőben találnak menedéket az erdő közepén. A pénz becses tulajdonosai nehéz fegyverzettel indulnak nyomukba, így kénytelenek gyorsan megtervezni a nagy szökést, az utat délnek, Barcelónába. És ha már a búvóhely a vendéglő, valamint történetesen pénzük is van ,miért ne kezdhetnének lázas felújításba, hogy elvonják a helyi lakosok figyelmét. Azonban az ideiglenes asszimiláció a nagy terv kidolgozásáig, szépen átcsordogál egy új alternatívába. Miközben eljátszák a vendéglátósok szerepét, kedvet kapnak a normális élethez is.
Az alap helyzet nem csak egyszerű, de ismerősen is hangozhat bárkinek, mivel nem csak közhasználatos csavarokat, de álltalános élet üzenetet is sejtet a film története. Anders Thomas Jensen filmjeiről azonban elmondható hogy nem merülnek ki alapszituációikban, mert filmjeinek lényegét mindig a sorsok érzékletes bemutatása teszi ki, mint sem a történetek valós fordulatai. Filmjeibe bele kever szimbólumokat, hit-beli és egyetemes jel rendszereket, tanulságokat. Alkotásai szemiotikai vonatkozásban is gazdagon elemezhetőek. Olyan többlet értelmű tárgyak feltűnése mint például az alma, nem csak visszatérő kézjegyei a rendezőnek, egyben biblikus vonatkozású hasonlatok is. Mert nem csak istenben, de az emberi fejlődésben is mélyen hívő gondolkodó Jensen, akit minden filmjében foglalkoztat az elesett ember parabolája. Így filmje most is a személyiség torna és talpra állás nehézségéről-természetéről szól.
A film két idősíkon játszódik, a folyamatosan gördülő jelen síkjában, hol a cselekmény bontakozik ki, és a múlt síkján, mi a szereplőket bontja ki előttünk. A váltakozó idősíkú narratív mesélés komfortos biztonsággal fest mélységet a karakterek mögé. Minden újabb részlettel közelebb kerülünk szereplőink érzelmi rugóihoz, de még annál is fontosabb hogy egy folyamatosan kiegészülő képet kapunk arról hogy milyen kapcsolat fűzi össze a négy barátot. Az alkotó az emlék szálakat közös szimbólummal kötötte össze, egy jellegzetes kerek ablakkal. Minden emlék egy fajta groteszk megvilágítása a szereplők álltal megélt valóságnak. A felnőtté válás problematikáját járva körbe felvetve a kérdést, vajon abból leszünk amit magunkkal tudtunk hozni vagy abból amit elvesztettünk?!
A négy férfi lassú beilleszkedési kísérlete egymás kényszeredett elfogadását is eredményezi. Nem csak saját múltjukkal de egymás személyével is meg kell békélniük. A korán sem melodramatikus film nem egyszer üt meg komikus hangnemet vagy tesz kanyart gengszterfilmes stílusba. Nem kíván műfaj film lenni, inkább egy kiforrott elmélkedés elrendelt életek, és hozott döntések harcáról.


10/9