Első filmjének fő témája az önismeret, és az azzal járó út amit az álmok követésével tesz meg az ember. A magányról is szól, a magányról amit az eltévedtek éreznek akik félnek a valóságtól amik közéjük és álmaik közé áll. És a küzdésről is, mi terhe minden embernek. De legfőképp az elveszett gyermeki lélekről, minek minderről döntenie kell....
Adott egy bentlakásos intézmény kizárólag fiatal lányok számára fent tartva. Az arisztrokratikus közeg, vele járó etikett és minden felületes intrika ami egyben tartja a falakat, méltán megidézi a kor szellemét. 1930 környékén járunk, mi kora a protokoll élet ritmusnak, kiváltságos művelődésnek, és úri szórakozásoknak. Egy intézmény ahol időszakosan árvává lett lányokat készítenek fel a jövőre,és az életre magára. A rengeteg még gyermek lelkű leányzó egymásra utalt bezártsága előhozza ifjú korral járó természetüket is, a gyermeki gonoszságot. Csoportokat alakítanak, kikhez felülvigyázó is tartozik. Miss G/Eva Green/ szabad szellemű tanáruk az életet igyekszik napfényként beengedni kedvenc diákjai életterébe. Úgy tűnhet a történet elején, hogy amolyan "John Keating"-hatást/Holt költők.../ próbál gyakorolni a rendező a tanárnő személyén keresztül. Ám a felállás megváltozik amikor új diák érkezik az iskolába. Egy fiatal lány keletről. Hercegnő, de nem az alap értelmezett fajta, inkább származásából adódó, amolyan tiszta szívű tündér, tele őszinteséggel és varázslattal. Különleges sok kalandot megélt szellemét fűszerként szabadítja be a szigorú intézménybe. Méltán juthat eszünkbe Alfonso Cuarón Kis Hercegnő című filmje, mivel egyazon "hercegnő" szimbólikát lovagol meg mindkét film. Azon különbséggel hogy itt az intézmény egyetlen tanára igyekszik hatását erőltetni a lányra, és az Miss G (Eva Green).
Mivel csupa szín Miss G szürkének érzi magát a lány mellett, szerepéből kibillenve először vetélytársként majd barátként próbál tekinteni rá. Magabiztos stílusa, mi idővel nyájas udvarlásba torkollik nem tudja megtörni a fiatal lányt, ki erős és tiszta lélekkel tart ellent az intrikus csábításnak. Miss G-t nem a gonoszság hajtja, sokkal inkább az elfolytott vágyak. A másik komoly különbség hősünk és Frances Hodgson Burnett könyvének hőse között, hogy itt végig finoman tapintható dráma felé tart a film, hogy végül célba is érhessen. Szépen, üzenet gazdag lágysággal felépítve azt, hogy a történések szelleme maradjon csak meg bennünk.
A folyamatos tanulás, és szórakozás fontos helyszíneként üzemelő tó parti ugró deszka fontos szimbóluma lesz a filmnek. Szabadság, kitörés, ás álmodás. Itt neveli Miss G leányai lelkébe az erős öntudatot és személyiséget. Ugródeszkán, mi szimbolizálja az életet. Míg Miss G az életre készíti fel a lányokat, közben igyekszik magához is kötni őket, mivel számára ők jelentik az életet. Ahogy egyre mélyebbre merülünk a tanár karakterébe, kirajzolódik vágyai mögé folytott hiányos önképe is. Ő is egy lány, aki a nagy ugrásra vár.
Míg Fiamma (a kis hercegnő), igyekszik elfogadni helyzetét, de koránt sem megbékélni azzal, erre ösztönzi a többi lányt is, kiknek lassan reményt és szépséget csempész életükbe. A sok gyűlölködésnek azon jelenet parancsol véget, miben Fiamma ráeszmél, nem csak ő az egyetlen ki várja szabadulást, és hazatértet szüleihez. Mind várnak a napra. Mindnyájan idegenek e helyen, és álmokkal készülve az ugrásra várnak.
A lány csoport kötelezően leggonoszabb(de egyben legszebb szempárú) szereplője járja meg a legnehezebb jellemfejlődési utat a film alatt, de eközben mi is megértjük félelmeit, mik kemény természetét alakították. Mindenki tartozni akar valahova, és igyekszik az úgy tenni hogy közben ne is kösse magát végérvényesen sehova. Olyan problematika ez, mi néha korral karon öltve is tovább kíséri az embert élete útján.
Szép elmélkedés a kötődés természetéről, a szabad szellem erejéről, és a fiatalság naív gonoszságáról.
10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése