Dorian Gray

A szépség halandó, a hiúság méreg, a bűnök örökérvényűek. Oscar Wilde híres regényéből készült film bár több lépésben is eltér eredet művétől, változtatásai, bővítései nem csonkítják a film szellemi értékét, mi több sikeresen gyarapítják azt. A még fiatal filmes Oliver Parker nehéz művet választott, így többlet értékűen dicséretes a munka amit véghez vitt.
A század fordulón játszódó történet egy naiv és gyönyörű fiatalember történetét meséli el. Fontos kiemelni a szépségét Dorian-nek, mert Wilde könyvében ő a megtestesítője mindannak ami erény a földi létben, és amit kiváltságként kaphat valaki: Szépség, tisztaság, fiatalság, gazdagság. Jellempróba hát ezeket meg is védeni a világban, hol minden sarkon a gonosz leselkedik. Pokoli színezetet kap az emberi természet a műben, kiforgatva azon örömöket miket az élet élvezeteiként bélyegzünk. A történet elején Dorian vagyon öröklését követően bekerül a nagyvárosi életbe,  hol mindenki hatást próbál gyakorolni a fiúra. Bár a fiú naiv, ilyen könnyen nem engedi magát.  Természetesen Colin Frith szerepében, végül maga a megtestesült "ördög" találja meg a kulcsot a fiatalember lelkéhez.
Amikor egy neves festőt is megszáll az ihlet Dorian-t látva, ráveszi a fiút hogy portrét álljon neki. A mű elkészültével mindenkit levesz a lábáról. A kép mondhatni tökéletes lesz, valós lenyomata a fiú szépségének. Festőnk fanatikus imádatba esik műve iránt, mi visszajuttatja őt az elismerésbe. Hálából Doriannek ajándékozza a kincset, hogy őrizhesse önmaga tökéletességét. Azonban Colin Frith elveti cinikus magját a fiú lelkében, a szépség múlandóságának problematikájáról. A kép ami megőrzi mind azt mi most értékessé tesz őt, és a kép ami majd túl is éli az ő hanyatlását, és rajta tovább mutatva fog szépséget árasztani a világba. Ő halandó, a kép nem. Minden perc egy ellentarthatatlan lépés az öregedésbe, a romlásba, az elgyengülésbe. Dorian-t felkavarja erényeinek ilyen kegyetlen rendeltetés szerű hanyatlása, és megoldást remél a gonosztól. Mert a képet nézve, egyre jobban úgy érzi ellopták tőle a kincsét, az életét. Az ördöghöz fordul nyugalomért,hogy lelkét adhassa cserébe az örök szépségért, és ha már se a kor se más nem hagy nyomot rajta, nyugodt szívvel belevethesse magát a hedonista bűnökbe. Kísérője lesz az úton Lord Henry Wotton is(Colin Frith), ki bevezeti őt a pokoli nyúl üregének mélyére. Ahogy telik az idő, a kép magán kezdi viselni a fiú tetteit, még Dorian maga konzervált szépségével állni fogja az idő múlását. A történetről többet nem árulok el, egyrészről ezzel biztatva mindenkit a könyv elolvasásához, másodrészről természetesen a film megtekintéséhez is.
A felületes értékeken ítélkező világ elé tart képet Oscar Wilde. Mi lenne ha nem a valós erények és tettek élnék túl az embert, hanem a felületes, és múlandó szépség maga. Ezzel a kifordított gondolattal sötét ábrázolást fest az emberi hiúságról, és gondolkodás módról. Minden bűn jele a festményen fakad ki. A fiú lehet már szörnyeteg, arca egy angyalé. A rendező gyönyörű operatőri munkával festi szórakoztatóan le a kort, és közben fantasztikus zeneszerzőjével egy pokolian sötét és erotikus thrillert készített az eredeti műből. A műfajilag is különleges alkotás így vásznon igazán egyedi film élmény lett. Élvezetek mértéktelen hajszolása, minek kiteljesedése a pokol maga, magával rántja a nézőket is. Kifogástalan színészi játék, és nagyszerűen építkező feszültség jellemzi a filmet egészen a végkifejletig. Ott beérik a tanulság okán elkerülhetetlen kiteljesedés, és szépen lezárja bennünk a történetet, kerekké téve annak mondanivalójával. Egy letűnt kor filozofikus írójának sötét tanmeséje ez, olyan emberi természet anatómiáról ami túl él minden kort. Mert az emberek nem változnak, csak az ördög eszköztára színesedik.


10/9